Első fejezet

Megigazítom a tükör előtt a ruhámat és egy fáradt sóhaj kíséretében nézek fel. Frissen borotvált az arcom, a hajam a legújabb trend szerint áll, az öltözékemre egy panasz nem lehet és elmondhatom, hogy milliomos vagyok. Egyetlen egy fiatal srácot se tudnék mondani, akinek nem ez lenne az életcélja valamilyen szinten. Egy biztos anyagi háttér, jól fizető munkahely, nagy családi ház, egy gyönyörű nő és két-három szép gyermek. Lássuk nekem ebből mi van meg: anyagi háttér, jól fizető munkahely és családi ház, de se feleség és a gyerekeket is csak ritkán fogom látni, hiszen egy másik országban lesznek, de most velem vannak még pár óráig.

Az ügyvédem és a válási papírok jelenlétében ülök le az ebédlőbe, ahol ott van Oli, a jövendőbeli kedvese és a saját ügyvédje. Mivel diszkréten akartuk kezelni, így a házban esik erről szó és nincs is igazán min osztozkodni, amit előzetesen ne beszéltünk volna meg, lényegében csak az aláírás hiányzik. Utoljára írja le az én vezetéknevemmel a nevét, majd felém fordítják a lapot és én is odafirkantom a nevem.

Kész! Hivatalosan is elvált férfi lettem. Megköszönjük az uraknak a jelenlétüket, majd távoznak a lakásból és lassan a volt nejem is a gyerekekkel együtt. Összepakolták a holmijukat és indulásra készen állnak. Kiviszem a lányom és a kisfiam bőröndjét az autóhoz és a két rosszcsontot erősen magamhoz ölelem.

- Nagyon vigyázzatok magatokra és fogadjatok szót anyának, én pedig amikor tudok, meglátogatlak titeket, vagy ti jöttök ide hozzám – puszilom meg Nora arcát.

- Szeretlek apa – mondják kórusban és magamhoz ölelem őket, majd egy puszi kíséretében beültetem a kocsiba, majd hagyom, hogy elinduljanak a reptérre. Alighogy kifordulnak az utcából, egy fehér audit pillantok meg és fényszóró játékáról rájövök, hogy ez bizony Ramos barátom. Leparkol a ház elé és széles mosollyal szál ki az autóból, majd engem megölelve üdvözöl.

- Ezer éve barátom, ezer éve! - borzolja össze a hajam, de csak nevetek rajta. Jót fog most tenni a jelenléte, így legalább eltereli a gondolataimat.

- A legjobbkor jöttél, mint mindig.

Intek neki a kapu felé, de otthonosan mozogva már megy is be a lakásba. Odabent kicsit már másképp néz ki a lakás, de nem zavar. Leülünk a konyhába és előveszek egy gyorsfagyasztott pizzát, amit kicsit felturbózva berakok a sütőbe és várunk.

- Hát soha nem hittem volna, hogy egyszer elváltok Olival – szólal meg elsőnek Sese.

- Én se, de ezzel az új pasival jól elvan, én meg szeretem annyira, hogy elengedem. Megyek átöltözök, addig érezd otthon magad.

Egy lazább rövidnadrágot és pólót kapok magamra, majd visszamegyek a konyhába. Sergio ellenőrizte közben a pizzánkat, majd felém fordul.

- Tudod Kölyök, annyira rád férne egy jó nagy buli, ahol kieresztheted a gőzt, így ma elmegyünk közösen és még pár ismerőssel.

Nem sok kedvem volt hozzá, de lehet, hogy drága barátomnak igaza lesz, és ez kell nekem. Több, mint valószínű, hogy holnap megint valami magánéleti ok miatt a címlapon leszek, de majd ráérek a cikk megjelenése után foglalkozni ezzel. Sergióval őszintén beszéltünk az elmúlt időszakomról és az Olival történt dolgokról, hiszen Ő ismert mindkettőnket jól.

- Este majd meglátsz valami jó csajt és el fogod felejteni, annak semmi értelme, hogy siratod a régi életeteket, miközben Ő éjszaka egy másik pasassal keféli szét az ágyat! - zárja le a beszélgetést és megeszi az utolsó falat pizzát, majd fogja a kocsikulcsokat és indulásra készen áll. - Este találkozunk a régi törzshelyünkön! Pá!

Legalább tíz éve nem voltam bulizni, hiszen az edzések és később a gyerekek mellett erre sosem volt lehetőségem. Igazából nem tudom mennyire legyek elegánsan öltözve és mennyire lazán? Végül egy sötét farmer és egy sötétkék póló mellett döntök, ami kicsit elegánsabb vonalat képvisel. Hajamat beállítom, tárcámat magamhoz veszem és indulok.

Sergioval fiatalabb korunk sok edzőtáborból kilógtunk, hogy menjünk csapjunk bele az éjszakába, de sosem csaltam meg Olit, pedig volt az az időszakom, mikor a csajok bugyija nedvesedett a nevemtől, de ez a láng már kialudt.

Amíg a klubhoz érek a város számos pontján kell keresztülmenjek, így sok bulizni igyekező fiatalt látok, sok turistát és családot. A piros lámpánál páran felfedeznek, így integetek nekik és látom jól, hogy mindenképp szeretnék megörökíteni ezt a pillanatot, így lehúzom az ablakot és odajönnek egy-egy fotóért. Megköszönik, sok sikert kívánnak és a legmeglepőbb, hogy egy „HALA MADRID” kiáltással mennek tovább a dolgukra. Jól esett azért a lelkemnek, hogy az ellenfél szurkolótábora is reméli, hogy sikeres leszek.

Odaérve a klubhoz leparkolok a VIP parkolóhelyeken és a főbejáraton bemegyek, majd Ramos felé irányít az egyik pincérlány.

- Kölyök! Hát ide értél végre! - köszönt Sergio és rögtön egy felest nyom a kezembe, amit lehúzok. A torkomat égeti, de azt hiszem, pont erre lesz most szükségem. Ital italt követ és régi nagy emlékeket idézünk fel. A néha hangos nevetésekre többen odapillantanak, de nem zavartatjuk magunkat. Mivel többen voltunk szinglik a társaságból, később hölgyeket kért meg Sergio, hogy csatlakozzon hozzánk. Mindegyik egy pénzéhes kis könnyű nőcske, de jelen pillanatban jobban lefoglalt a dekoltázsuk, amit egy-kettő hölgyemény igencsak az arcom elé tett. Van a lányok között egy szelídebb kinézetű is, ő sokkal inkább a háttérbe húzódott és itta a koktélt, de nem ájult el tőlünk. Odaülök mellé és próbálok vele beszélgetést kezdeményezni, de csak hideg és lenéző pillantásokkal illett. Nem foglalkoztam inkább vele, hanem csoportosan lementünk a tánctérre és csak simán jól éreztük magunkat. Pár feles és sör még lecsúszott a torkomon, kicsit szédültem is, de jó volt végre kiereszteni a gőzt.

Inkább taxival mentem haza, mint a kocsimmal, így azért majd vissza kell jöjjek, de ez legyen a legnagyobb problémám. Otthon, ahogy voltam beájultam az ágyba és rögtön el is aludtam.

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredek, de ahogy hirtelen felemelem a fejem, majd szét robban, úgy fáj. Nagy nehezen felveszem a telefont, úgy hogy a hívó félt nem is nézem.

- Torres! - hallom meg Simeone hangját. - A tegnapi buli részleteit nem akarom kérdezni, mert volt szerencsém látni képeket, de van négy órád, hogy összeszedd magad és a megyei kórházba vonszold a sejhajod a gyerekosztályra frissen és üdén!

Ezzel bontotta is a vonalat én pedig azonnal a zuhanyzóba mentem egy ébresztő zuhanyért. Törölközővel a derekamon levonszolom magam a konyhába, hogy reggelizzek, majd megnézem neten a napi sajtót, de egyik bulvárlap se hozta le a bulink részleteit, így nem értettem, hogy az edző még is honnan tudott erről, bár mondták edzésen, hogy előtte nincsenek titkok.

Mikor már mindennel készen vagyok, beülök a garázsban a másik kocsimba és egy játékbolthoz hajtok. Veszek vegyesen fiú és kislány játékokat, plüssállatokat, majd kifizetem és egy kedves eladólánnyal bepakoljuk a kocsiba. Kihoz nekem a raktárból egy nagyobb dobozt, amibe majd a kórházban betudom pakolni és kényelmesen ki tudom majd osztani. Megköszönöm a segítségét és a kórház felé veszem az irányt. Több csapattársamat pillantom meg a parkolóban nagy plüssmaci hadakkal, így nevetve szállok ki és fogok kezet több ismerőssel. Mindannyian mulatságosnak tartjuk, ahogy pakoljuk a macikat, kiskocsikat, Barbie babákat, de tudjuk jól, hogy ezekkel a kis semmiségekkel örömöt okozunk. Egymás után megyünk be az épületbe és mindenkinek közösen adjuk oda a játékokat. A csapatból csak öten vagyunk jelen, így minden gyerekre van időnk. Nagyon aranyosak és nagyon örülnek az ajándékoknak, jó érzés, hogy ilyen kis apróságokkal mosolyt tudunk csalni az arcukra. Készítünk velük közös képeket, meséket olvasunk fel, játszunk velük. Estig itt leszek velük, hiszen nekem tényleg nincs a világon semmi dolgom. Sokan elmondják a betegségüket is, de pár kissrácnál a szívem szakad meg, ahogy mondja, hogy ő nagy és híres focista szeretne lenni, mint Cristiano Ronaldo vagy épp Messi, de egyelőre még nagyon a gyógyulás elején van.

A nagy ajándékozásban kicsit megéhezem, így a kórház büféjét veszem célba és egy szendvicset fogyasztok el, majd lekísérem egy fél üveg vízzel. Visszamegyek a kórtermekbe és folytatom tovább.

Annyi boldogsághormon szabadul fel bennem a mai nap miatt, hogy képes lennék a világ összes szomorú emberének egy perc boldogságot adni. Ezek a kis emberek adják az ember életének az értelmét, így örülök annak, hogy se Norának, se Leonak nincs semmi problémája és egészségesek, mert sajnos itt is a többségnek már nincs reményük, hogy folytassák az életet és beteljesítsék az álmukat. Hiába adományoznék egy-egy gyerek gyógyulására milliókat, ha azzal csak a szenvedéseit hosszabbíthatom meg, mert van akinél tényleg már csak szenvedés. Gonosz dolog ezt így kijelenteni, de így van sajnos.

Az idő repül nekem pedig már ideje lenne meglátogatnom a mosdót, így egy nővértől útbaigazítást kérek, aki szívesen a segítségemre siet. A mellékhelyiségben elvégzem a dolgom, majd kézmosás után kimegyek a folyosóra, de nem igazán emlékszem, hogy melyik irányból jöttem. Találomra elindulok jobbra és majd útba igazítást kérek, ha látok valakit, aki itt dolgozik. Persze ilyenkor senkivel nem találkozom össze, így az első lehetőségnél befordulok jobbra, majd megyek tovább egyenesen és egy ajtón keresztül bemegyek a folyosó további részlegébe, hiszen a gyerekosztályra is egy ilyen ajtó vezetett. Ahogy haladok beljebb egyre gyanúsabb lesz, mert itt nincsenek az üvegfalakon üvegfestékek, nagyon nagy steril szag van, valamint nincs sehol egy ajándékozós dobozka. A kíváncsiságom azonban tovább hajt, így haladok tovább, azonban meglepő dolog tárul a szemem elé. Az első kórtermet, amit megpillantok egy huszonéves lány ül az ágyon és egy furcsa szerkezet lóg ki a ruhája alól, amiben rengeteg drótféleség van és egy kisebb szerkezet is a közelében van. Hosszú barna haja lófarokba van kötve és csak bámul ki az ablakon.

- Uram, Ön mit keres ezen az osztályon? Ide csak engedéllyel lehet bejönni – támad nekem egy orvos eléggé számon kérő hangnemben, de nem tudom levenni a szemem a lányról.

- Elnézést, eltévedtem és letaglózott a lány látványa – mondom el őszintén a véleményem. Az orvos is az említett személyre pillant, majd felsóhajt.

- Tudja, a kisasszony lassan két éve vár megfelelő szívdonorra, de négy hónapja annyira rosszabbodott az állapota, hogy műszívet kapott, azonban minél több ideig tartja életben ez a szerkezet, annál kisebb a valószínűsége, hogy kap megfelelő donort.

Prológus

Idegesen szállok le Madridban a repülőről, hiszen már futótűzként terjedt a hír, hogy visszatérek a nevelőcsapatomhoz, ahonnan indult minden. Sokan már a terminálban gratulálnak, megállítanak egy fotóra, de a gyomoridegem nem akar elmúlni. Sok embernek okoztam csalódást Milánóban, pedig ott is hatalmas szeretettel vártak a szurkolók, a csapat, az edző, de fél év után szabadulni akartak tőlem, a Chelsea se lát szívesen, így végül maradt az Atletico Madrid.

Áthaladok az útlevél ellenőrzésen, majd a csomagomat várom, ahol már készül is egy kép rólam, hogy már Madridban vagyok. A poggyászomat magamhoz veszem és kifelé veszem az irányt, de itt már legalább öt biztonsági őr vesz körül a rajongók miatt. Meglepődök, hogy mennyien várnak, így osztogatok minél több autogramot és készítek közös fényképet, majd beülök az autóba, ami a régi házunkhoz visz, ahol annak idején minden kezdődött. Olalla már ott van a gyermekekkel, hogy mindent rendbe tegyen és a szobák a mi ízlésünknek megfelelően legyen berendezve.

Érdekes újra ebben a városban autózni és mindent újra felépíteni, hiszen sok ember bizalmát elvesztettem. Itt vagyok képes feltámadni és újra olyan szinten játszani, ahogy az az emberek emlékezetében él, de ha itt se sikerül, akkor már tényleg nem tudom mi lesz így a footballal.

Amikor a kocsi végre megáll a ház előtt, minden emlék eszembe jut. Ez volt az első közös otthonunk, örültünk neki nagyon és minden kicsi részletet Oli rendezett be. 14 éve vagyunk egy pár, ami nagyon hosszú idő, de szerencsére a média még szagolta ki, hogy lassan már csak papíron vagyok egy pár, a valóságban nem. Én leginkább a gyerekekkel alszom együtt, Ő pedig egyedül, vagy itthon se alszik. Nem tudom, hogy kivel csal meg, de tudom, hogy van szeretője. Bemegyek a kapunk, majd a házba és rögtön Nora szalad elém, hogy üdvözöljön.

 - Apuuu! - kiáltja nekem, majd abban a pillanatban a nyakamba is ugrik. Kis sózsák lett az évek alatt, de minden embernek a gyermeke a legédesebb teher a világon. Lassan előbukkan Leo is, aki csak az alvómaciját szorongatja és néz rám nagy szemekkel, mint aki nem fogja fel, hogy itt állok az ajtóban. Amint tudatosul benne, Ő is odarohan mellém, így inkább leguggolok és mindkét gyermekemet magamhoz ölelem. A nappali boltívénél megjelenik Oli, de csak elhúzza a száját a jelenetre, amit én egy szemforgatással nyugtázom, majd felküldöm a szobájukba a lurkókat.

 - Lehetnél lelkesebb is, a gyerekek nem hülyék és észre fogják venni, hogy valami nincs rendben köztünk.

 - Ugyan már Fernando, szerinted nem tűnik fel nekik, hogy nem alszunk együtt, hogy nem pusziljuk meg a másikat és van olyan éjszaka, amikor nem alszom itthon? - támad nekem suttogó hangnemben, hogy a gyerekek ne hallják meg véletlenül sem.

-Eléggé szégyen, hogy úgy csalsz meg, hogy még ki se mondtuk a válást.

-Akkor sürgesd meg az ügyvéded, mert én ezt már nem bírom. Bele kell hazudjak a srácok szemébe, nem lehetek nyugodtan együtt Daviddal, mert még a Te feleséged vagyok. Amint elintéződik minden, megyek vissza Londonba - vágja a képembe én pedig csak felsóhajtok. Ha elválok, majd szépen lehozhatják az újságok, hogy igazi nagy lúzer vagyok, aki nemcsak a focizni felejtett el, de még a neje is faképnél hagyta!

A nap folyamán kipakoltam az egyik vendégszobába, amiben persze segített Leo és Nora. Estefelé be kell menjek a klubhoz elintézni a szerződést, a bemutatást és a sajtót. Oli annyira tekintettel van rám, hogy most is épp elment a szeretőjéhez, így muszáj magammal vinnem a gyerekeket, mert nem tudom kire bízni őket. Ők persze teljesen bezsonganak és le se lehet lőni őket, úgy jár a szájuk.

A kocsiban nincs gond a hangulattal, hangosan énekeljük a kedvenc számaikat, ami a telefonomból szól, míg a stadionig nem érünk. Pár kereszteződésnél érdekesen néztek át a szomszéd autóba, majd integettem nekik. A parkolóba érve kisegítettem őket a járműből és gyorsan elmagyaráztam nekik a dolgokat, hogy itt komoly dolgokról lesznek szók, így ne zavarjanak.

Semmi gond nem volt velük és a tárgyalás is zökkenőmentes volt. Másfél évig kölcsönjátékos vagyok, utána ingyen igazolható vagyok. Megbeszéltük a bemutatás időpontját és holnap délután várnak egy állapotfelmérő edzésre. Kezet fogok mindenkivel és mivel ilyen ügyesek voltak Noraék, gondoltam meglepem őket és elviszem egy Mekibe őket. Nem egészséges, de ennyit megérdemelnek néha, hiszen a gyerekek valamiért nagyon szeretik. Meglepődnek ezen az ötleten, de persze azonnal kihasználják és mindent kérnek, ahogy mondani szokták, a kisujjamat nyújtom és az egész karom kell nekik. Kikérem a dolgokat és hazamegyünk, majd otthon nyugodt körülmények között megesszük. A vacsora után megfürdetem őket és lefeküdnek aludni. 

Másnap dél körül kerül elő Oli, jó pár márkás ruhadarabot jelző táskával, de nem szólok semmit. Közlöm vele, hogy délután edzésem lesz és örülnék, ha itthon lenne. Bólintással jelzi, hogy rendben van és ezzel elintézte a dolgot. A nap hátralévő részében játszottam Leoval, mert Norat jobban lekötötték az anyja újonnan vett ruhái.

Az edzésre beérve átöltöztem a kikészített melegítőkbe és kimentem a pályára bemelegíteni, majd jöttek a feladatok, amit videóra vettek és persze felkerült az internetre, ahol azonnal megjelentek a rosszakarók és a rajongók. Nem akartam ezzel foglalkozni, de a nemzetközi sajtónak ismét adtam csámcsogásra való okot.

Ennek ellenére a bemutatásomon közel ötvenezer ember volt kíváncsi. Hihetetlen milyen energiát ad ez nekem. Itt is mellettem vannak a gyerekek, természetesen Atletico mezben. Az ünnepi beszédek alatt elgondolkodom én is az életemen, hogy hol rontottam el? Valahol valami megtört bennem és már nem kapkodtak értem a klubok, mindenkinek csak púp voltam a hátán, erre a nevelőcsapatom még bízik bennem és mellettem áll, hisznek a Kölyök feltámadásában. Diego Simeone elmondta, hogy Ő türelmes lesz és nem vezéregyéniséget akar belőlem csinálni, hanem újra remek focistát, hiszen nem felejtettem el, azt amit annak idején tudtam, csak nem vagyok képes hinni önmagamban.

 - Apu, én nagyon szeretlek - mondja nekem Nora, ami hatalmas erőt ad nekem. Megszorítom kis kezét, hogy érezze, én is hasonlóan érzek iránta, de inkább lehajolok hozzájuk és puszit nyomok az arcukra.

 - Én is szeretlek titeket nagyon és rám mindig számíthattok, bármi is történjen.

 - Hölgyeim és Uraim, kérem köszöntsék nagy szeretettel, Fernando Toooorest!!!! - hallom az elnök hangját és közösen a pályára lépünk. Az a hangulat ami fogad, hihetetlen és felfoghatatlan. Én is köszöntöm a megjelent szurkolókat, picit zsonglőrködök a labdával, majd körbemegyek a stadionban, hogy pár szerencsés szurkolót megajándékozzak dedikált labdával. Az utána következő sajtótájékoztatón válaszolok pár kérdésre, majd mehetek végre haza.

Fárasztó volt ez a nap, de hivatalosan is már Atletico játékos vagyok. Teher számomra, hogy pont a Real Madrid ellen fogok debütálni, de igyekszem majd kihasználni azt a játékidőt, amit kapni fogok.

Otthon nagy meglepetés vár, hiszen megterített asztal, rajta a kedvenc fogásom és csak két személyre van terítve. Kérdőn nézek rá, de nem felel, hanem asztalhoz hív. Csendben vacsorázunk meg, de a csend már egyre kínosabb, azonban várom a dolgok végkimenetelét.

- Tudod Nando én nagyon szeretlek, de már nem szerelemmel és mindketten megérdemeljük, hogy boldogok legyünk. A gyerekeket akkor látod, amikor szeretnéd, bármikor szívesen lehozom Őket Madridba, Te is jöhetsz Londonba, de ennek itt és a mai nappal vége - mondja azt, amit már régóta tudunk mindketten, de csak most merte egyikünk kimondani hangosan, azonban képtelen vagyok felfogni, hogy így lett vége egy 14 éves kapcsolatnak.

 - Szóval a gyerekeket magaddal akarod vinni - jelentem ki, hiszen ez nem tetszik egyedül.

 - Neked ott lesznek a meccsek miatt a sok utazás, olyankor kire bízod őket? Így lesz a legjobb és David is elfogadta, hogy a gyerekek velünk fognak élni - adja meg a kegyelemdöfést halkan. Hamar túllépett rajtam, ha már rögtön össze is költözik vele.

 - Ahogy gondolod, bár szeretném, ha most velem lennének a hétvégéig, utána majd elviszem őket Londonba és jövök is haza.

 - Rendben Nando és tényleg sajnálom - lép elém és néz rám szomorú szemekkel. Egy pillanatra újra azt a nőt látom magam előtt, akit egykor nagyon szerettem, így hirtelen felindulásból magamhoz húzom és szenvedélyesen megcsókolom. Ugyanolyan hévvel viszonozza és tudom, hogy ez a búcsúnak szól. Nem ellenkezik, ahogy az egyik vendégszobába vezetem és az ágyra dobom. A ruháitól megszabadítom, hiszen még utoljára érezni akarom, hogy a feleségem, a gyermekeim anyja és a volt szerelmem.

Sziasztok!

Ez lenne az új történetem bevezető fejezete. Két hetente biztosan jövök új részekkel és a következő fejezetben megismerkedhetünk a történet másik főszereplőjével és jobban kirajzolódik a történet :)  Ha tetszett írd le a véleményed és hagyj nyugodtan nyomot magad után :)

XoXo: Lana